A játékterápia helye a terápiás modellek között

A játékterápia központi idegrendszeri és genetikai károsodott csecsemők és kisgyermekek korai fejlesztő programja, melyet a terepeuta a szülők közvetlen együttműködésével folytat. A módszer multidiszciplináris, felhasználja az orvosi, pedagógiai és pszichológiai ismereteket.

A játékterápiát elsősorban központi idegrendszeri, valamint genetikai károsodott csecsemőknél és kisgyermekeknél alkalmazzuk. Akár a központi idegrenszeri, akár a genetikai károsodások milyenségét, tüneteit vizsgáljuk, az a jól leírható vizsgálati tapasztalatunk, hogy a sérülés szinte minden funkciót, érzékszervet érint. Aszerint nevezzük meg a diagnózist, hogy mely funkciók a legsérültebbek, így beszélünk: mozgás-, látás-, hallás-, értelem-, vagy magatartás sérülésről. A halmozott sérültség több funkció egyidejű, durva elváltozását jelenti. A terápiás tapasztalat szerint halmozott sérültség alakulhat ki akkor is, ha korai csecsemőkortól nem kezeljük a vezető tünetcsoportot. (Így mozgássérültség esetén a mozgás gátlása megakadályozza a gyermeket a tapasztalatszerzésben, s ezáltal az érzékszervek differenciált működésének csökkenése a tanulási képsséget is csökkentheti.)

A sérülések gyógyítására, rehabilitációjára számos módszert dolgoztak ki. Ezeket az alábbiakban igyekszem áttekinteni. A felsorolás didaktikai szempontok szerint történik, egyetlen csoport sem kap semmilyen minősítést.

A metódusok közötti összehasonlító elemzés nem hozna adekvát eredményt, hiszen a módszerek célkitűzései mások. Egy-egy módszer hatékonysága pedig elsősorban attól függ, hogy mely sérüléstípusra dolgozták ki. A különféle módszerekkel dolgozó szakemberek felelőssége abban áll, hogy csak azokat a csecsemőket, gyermekeket vállalják el, akiknél a módszerük hatékony. Ehhez persze magas szakmai erkölcsösségre van szükség, és arra, hogy elismerjék más módszerrel dolgozó szakemberek érdemeit. Erre a hosszú magyarázatra is azért van szükség, mert sajnálatos módon a módszerek képviselői között elég durva ellenérzések vannak. Szeretném megerősíteni, hogy minden módszernek vannak érdemei, de egyik sem alkalmas arra, hogy minden esetben megoldást adjon. (A sérülés, a fogyatékosság orvosi értelemben olyan betegség, amely általában nem gyógyítható, de rehabilitálható, ami ebben az értelemben az önálló életvitelhez segítheti a beteget, s ezt a szakmai eredményünket lebecsülni méltánytalan lenne.)

Funkcionális terápiák

Ezek elsősorban orvosi terápiás eljárások, és életünk bármely szakaszában, átmeneti vagy tartós sérülés esetén alkalmazhatók. Lényegük, hogy adott funkció, vagy sérülés estén az európai orvoslásban elfogadott rehabilitációs metódusokat alkalmazzák. Így a mozgások, vagy mozgásszervek sérülésekor orvosi terápa lehet a gyógytorna, gyógymasszázs, balneoterápia, vagy az egyensúly sérülésekor a vestibularis ingerlés. Ide tartoznak még a műtéti eljárások, segédeszközök stb.stb. Funkcionális terápia a különféle érzékszervek (látás, hallás, tapintás, ízlelés) rehabilitációja is. Szemüvegek, hallókészülékek és ezekhez kapcsolódó ingerterápiák, műtéti eljárások segítik a beteg rehabilitációját.

A csecsemőkori központi idegrendszeri károsodást a Katona professzor által kidolgozott neurohabilitációs módszerrel kívánják korrigálni.

Meg kell említeni még ehhez a csoporthoz tartozóan az úgynevezett keleti gyógymódokat is, az akupunkturát, akupresszurát, amit egyre több betegségnél alkalmaznak.

A sérült vagy fogyatékos gyermekek rehabilitációja során is számosat kell igénybe venni a fenti eljárások közül.

Pedagógiai terápiák

Hazánkban a pedagógiai terápiáknak két nagy iskolája létezik: a gyógypedagógia és a konduktív pedagógia. Elsősorban a maradandóan sérült, fogyatékos gyermekek és felnőttek terápiája ez. A terápiás eljárások a funkcionális terápiák kategóriájára épülnek, vagyis a gyógypedagógia az érzékszervi sérülések elkülönített szakait foglalja magában, míg a konduktív pedagógia elsősorban a mozgásfunkciók tanítását végzi. Mindkét pedagógia felhasználja a funkcionális terápia eszközeit, módszereit, de lényegesen különbözik is azoktól. Míg a funkcionális terápiában nem szükséges az aktív együttműködés - elegendő a gyógyító eljárások passzív eltűrése - addig a pedagógiai módszerek lényege az aktív együttműködés, sőt az együttműködést pedagógiai eszközökkel értékelik. A másik nagy különbség, hogy a pedagógiában a sérüléseket egymástól elkülönítik, és előre meghatározott tanterv alapján, pedagógiai, didaktikai elveket követve végzik a rehabilitációs munkát. A gyermeket, vagy felnőttet rendelik hozzá az előre kidolgozott feladathoz és nem fordítva. A funkcionális terápiában mindig a beteg éppen aktuális állapota határozza meg az eljárásokat, és a terápia megváltoztatása igen kicsi lépésekben történik.

Pszichoterápiák

Minden pedagógiai terápia lényeges eleme még, hogy oktat, nevel, szocializál, és az elért eredményt okirat formájában minősíti.

A pszichoterápiák két nagy csoportba sorolhatók.

Családterápia azon szülők részére javasolható, akik sérült, fogyatékos gyermeket nevelnek.

A sérült gyermekeknek iskolába kerülésükkor, vagy kamasz korban érdemes részt venniük pszichoterápián. A sérült ember stigmát hordó személy, s e stigmát megfelelő magatartással, szocializációs képességgel oldani kell, hogy se a sajnálat, se a szánalom, se a kirekesztettség terhét ne kelljen elszenvednie az Énnek. (Meg kell jegyezni, hogy ennek még nincs kulturája hazánkban. A súlyosan beteg, nem ritkán halálos betegségben szenvedő gyermekkel Polcz Alaine végzett úttörő és kiváló terápiát).

Drámajáték - játékterápia

Ahogy magának a játéknak is több meghatározása van, úgy a drámajátékról, a drámapedagógiáról is számos definíciót olvashatunk. Gabnai Katalintól, a drámapedagógia egyik kiváló hazai képviselőjétől és iskolateremtőjétől idézek egy deffiniciót a teljesség igénye nélkül. "Drámajátékaink az emberépítést célozzák, feladatuk a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattarás, a közlés megkönnyítése. Így a dramatikus alkotójáték tulajdonképpen pontosan megfogalmazható szocializáló tevékenység."

A drámajáték, mint pedagógiai módszer több ágra szakadt.

• A bábjátékban a dramatikus játék fő eszköze a báb.
• A zene-tánc alapú drámapedagógiai irányzatban a dramatikus játék fő eszköze a zenére rögtönzött pantomim.
• A tantárgyi dráma a tananyag feldolgozása drámapedagógiai eszközökkel, módszerekkel.
• A mószerek sorába tartozik a pszichológiai és didaktikai célokat elsődlegesnek tekintő színjátszás is.

Az itt felsoroltak elsősorban egészséges gyermekek kreativitását kívánják kibontani és azt egyre magasabb szintre emelni. A gyakorlat bebizonyította, hogy a drámacsoportba véletlenül bekerült, részfunkciós zavarral küzdő gyermek meggyógyult, vagy állapota javult a drámajáték eredményeképpen.

A gyógyító játék

A gyógyító játék a drámajáték egyik alcsoportja. Kifejezetten sérült, fogyatékos gyermekek és csecsemők terápiája. A gyógyító játékban többé-kevésbé az itt felsorolt négy modell mindegyike jelen van.

1. A funkciók kialakítása, a sérülések korrekciója, az izomtónus szabályozása a funkcionális terápia eszközeivel és egyes módszereinek alkalmazásával történik, dramatikus játékhelyzetekben. Az érzékszervek differenciált működtetéséhez számos játékprogramot dolgoztunk ki. A hallás és a hallásfigyelem fejlesztését magnókazattán tárolt különféle célt szolgáló hanginger-programok, hangszeres és hangutánzó ritmizálások, valamint páros, váltott és keresztezett ritmusú mozdulatsorok segítik. A látás és a látásfigyelem fejlesztéséhez kidolgoztunk egy fénysor-terápiát (színes izzók, UW lámpa, gyertyák), ezen kívül diafilm-, diakép- és árnyjáték programot. A csecsemők és kisgyermekek részére a látvány fixálásához és követéséhez fekete-fehér és fehér-piros mértani formarendszert alkalmazunk. Ezeket az ingerterápiákat beépítjük dramatikus játékprogramjainkba, és alkalmazásuk során szimbolikus jelentéssel ruházzuk fel azokat. A mozgássorok egymásra épülése mindenkor figyelembe veszi a gyermek aktuális mozgásállapotát, s eszerint alakítjuk ki a hely- vagy helyzetváltoztató mozgásokat. A játékterápia egyik legfontosabb szempontja, hogy nem hagyunk ki mozdulatsorokat a fejlesztés során. (Pl. nem állítunk, járatunk olyan kisgyermeket, aki kúszni, forogni stb. nem tud.) A korrekciót vagy fejlesztést szolgáló, a gyógytornán alapuló, de általunk ki- és átdolgozott mozdulatsorok mellett alkalmazunk számos eszközt, ami egyensúlyt, keresztezett mozdulatokat, nehezített mozgásokat fejleszt, vagy izomtónust szabályoz. Elektroterápiát is alkalmazunk a tónus szabályozásához, nagyon jó eredménnyel.

2. Pedagógiai elvek érvényesülnek a játékban, amikor játék közben

• oktatunk: vagyis megnevezünk, felismertetünk, azonosítunk, témákat dolgozunk fel, műveltséget, tapasztalatot, jártasságot, intellektust fejlesztünk
• nevelünk: szabálytudatot alakítunk ki, szocializálunk és együttműködést kérünk
• értékelünk: értékeljük a játékban való részvétel milyenségét (ügyes vagy, győztél, sikerült stb.)

3. A játékterápia lényeges eleme a lelki folyamatok harmonizálása. A játszó gyermek és felnőtt ember pszichés állapotát a felszabadultság, az öröm jellemzi, s ez az állapot mindenkor cselekvésre késztet. Ezért láthatjuk azt, hogy a játszó gyermek "nem fárad", szinte nem képes abbahagyni a tevékenységét. A játéktevékenység minél többszöri ismételgetése egyre nagyobb "belső jutalmazás" élményt ad a játszónak; ez a jutalom fokozza a cselekvési vágyat, s ez teszi majd lehetővé a tevékenység pontos begyakorlását.

A játék személyiségfejlesztő eszköz, mert a gyermek itt ismeri meg a maga és mások képességeit. A játékban visszajelzést kap arról is, hogy társai hogyan értékelik őt. Erősítheti vagy gyengítheti egy-egy személyiségjegyét, amely társas kapcsolatát befolyásolja.

A játékterápia összegzése

A játéktevékenységben minden érzékszerv azonos hangsúllyal vesz részt, s a játékfajták variabilitása lehetővé teszi a differenciált beidegzést minden érzékszervben. Ez lesz az alapja az észlelés képességének, vagyis annak a képességnek, amelyik a tanulási folyamatban nélkülözhetetlen. Az észlelés képessége biztosítja az egységben a részletek észrevételét, és fordítva: a részekből egységet kell tudni alkotni. A gyermeki játék fejlődésének következménye a szimbólumképzés, az asszociáció és a fogalmi gondolkodás. A gyermeki játék fejlődésének szintje nagymértékben befolyásolja a gyermek verbalizációs képességét. Ezért sok esetben a logopédiai munkát csak akkor érdemes elkezdeni, ha a gyermek különféle játéktevékenységeit fejlesztjük.

Cikkem elején említettem, hogy az idegrendszer sérülése szinte valamennyi érzékszervben gyengeséget, vagy torzulást idéz elő. A sérült kisgyermeknek a laikusok által is felismerhető, feltűnő tünete, hogy játéktevékenysége, vagyis a világot megismerő kiváncsisága elmarad kortársaiétól. Az élet kezdetén induló begyakorló játék is meglassúbbodott, vagy súlyosabb esetben el sem kezdődik. Ennek a jelenségnek a tapasztalati és elméleti megalapozottsága késztetett arra, hogy a játékterápiát kidolgozzam. A játékterápiában minden érzékszerv azonos hangsúllyal működik, és így a funkciók egymásra épülve, egymást erősítve képesek létrehozni a harmonikus fejlődést.

A játékterepeuta, mint szakember

A terápiát csak az tudja jól alkalmazni, aki ismeri az érzékszervek működését, sérülés esetén a korrekciós eljárásokat. Ismernie kell az egészséges mozgások kialakulását és azok egymásra épülő fejlődését. Mozgássérülés esetén azokat a rehabilitációs eljárásokat, amelyek az izomtónust normalizálják, és azokat a mozdulatsorokat, amelyek a funkciót létrehozzák. Jártasnak kell lennie a pszichológiában, a fejlődéslélektanban és a pedagógiai módszerekben. Ismernie kell a játékfajtákat, a játékelméleteket, a játéktevékenységek kialakításához felhasználható játékeszközöket. Alapvető orvosi és szakorvosi ismeretekkel is rendelkeznie kell. A gyermek és szülő testi- lelki szimbiózisban él, ezért empátiával és családterápiával segíteni kell a szülő-gyermek kapcsolat harmonikus fejlődését. A szülővel együtt végzett játékterápiában erősítjük a felnőtt ember pozitív személyiségjegyeit és javítjuk a helyzetmegoldó képességét.

A játékterapeuta legfontosabb kvalitása, hogy a sérült léleknek és testnek egyaránt gyógyítója úgy a játékban, mint a hétköznapi életben.

Tunyogi Erzsébet